Utolso Rész. A végig valo meg maradásrol.

E kedves fiam aleg utolso intésem a melyet adok néked a te oktatásodnak bé fejezésére, e, mind nagyob. mind szükségeseb a töbinél. mit használ ajó erkölcsnek uttyában valo menetel, hogy ha abban végig meg nem maradnak, a végig meg maradás koronáza meg ajó életet, az is jutalmaztattya meg, a végezi el az üdveségnek nagy munkáját., és kezdeti el velünk az örökös boldogságot.

Igen nagy boldogság az ifiuságban. az Isten kegyelmihez valo hüség., és valamely rendben menetelkor. a jó erkölcsnek meg tartása. de irtoztato boldogtalanság, a midön el felejtik az Isten szolgálattyára valo nagy köteleséget, és viszá élvén az ö irgalmaságátol vett kegyelmekel., nyomorultul el hagyák ötet, hogy a rosz erkölcsöt kövesék, oh’ fiam. vigyáz erre a nyomoruságra. jaj azoknak. mondgya a bölcs. a kik el vesztették abékeséges türést, és a kik el hatták az ígaz utakot, és a horgas, utakra tértek. mit fognak tselekedni. a midön látogatni kezd az ur ? igen is fiam, mit fognak mondani az Isten itéletinek irtoztato napján., a midön meg fogja nékik mutatni nagyságát. és sokaságát kegyelminek., és szemekre fogja hánni vétkes hálá adatlanságokot, hüségtelenségeket, szolgálattyában valo álhatatlanságokot; a vakságot, a melyel ötet el hagyták, ö a ki minden joknak kut feje, és üdveségeknek osztogatoja. jobb let volna. mondgya szent Péter. meg nem üsmérni az igazság utát. hogy sem a meg üsmérés után, viszá térni a nékik adatot szent parantsolattol.

A bizonyos hogy az ifiuságban valo jó élet szükséges, ajó vég el érésére, de az is bizonyos hogy azt nem követik. gyakorta ugy történik az emberekel. valamint láttyuk a fákban, a melyek szép virágokot hoznak tavaszal, de öszel gyümölcs nintsen rajtok. Az irás sok olyan példát ád elönkben, a melyekben meg láthattyuk. hogy sok számuak jó

(IV. Az Ifjak Kalauza: 377)


Előző oldal | Következő oldal